<p>Az apertúra a kamera nyitódó-csukódó ablaka, az a nyílás, amelyen keresztül a fény áthalad és ráíródik az üres filmkockára. Az emberi szemmel való analógia azonban pusztán csak részleges: a kamera - amely itt a film metaforájaként szolgál - nem csak utánozza, kiegészíti az emberi észlelést, hanem radikálisan át is alakítja. E "filmszem" működésmódja az utóbbi évtizedekben egy olyan elméleti és történeti diskurzus középpontjába került, mely megpróbál elszakadni a zsurnálkritika szubjektív benyomásokat rögzítő hangvételétől, a "tetszik/nem tetszik" dichotómiájába írható ítélkező magatartástól, de még a filmrajongók elfogult lelkesedésétől is. Christian Metz a filmtudomány feladatát egyfajta "akrobatikus mutatványként" írja le, mely a "szőr ellenében" vizsgálja tárgyát: azáltal próbál meg kiszabadulni a tárgy idealizálására épülő képzelődéses viszony fogságából, hogy azt folyamatosan a kritikai reflexió tárgyává teszi. Az így felfogott kritikának egyszerre kell szem előtt tartania a médium sajátos kifejezési lehetőségeit (mindez a film esetében leginkább a többi kifejező eszköz szintetizálásának képességéből ered) és úgy tekinteni tárgyára, mint ami egy kulturális termék, melyet következésképpen összetett társadalmi-politikai összefüggésrendszer határoz meg.<br><br>
Az Apertúra egyik célja, hogy hozzájáruljon ahhoz a diskurzushoz, amely magyarázattal szolgál a filmek befogadási mechanizmusait, használati értékét illetően a filmet mint önmagában vett tárgyat szabályozó belső és külső "gépezet" feltárása által. Mindehhez elengedhetetlen egy olyan történeti perspektíva, mely magában foglalja a "jelen történelmét" is, azaz a film történetében felfedett törések és különbségek által rámutat a filmnyelvi eszközök és funkciók szerepére, jelentésére egy adott hely és idő kontextusában. Az Apertúra minden olyan (elméleti, kritikai, történeti, interdiszciplináris és intermediális) megközelítés fórumául kíván szolgálni, mely a film mint kulturális termék működésének árnyaltabb megértését, problematizálását segíti elő, a láthatóban felmutatja a nem nyilvánvalót, a láthatatlant.<br><br>
A folyóirat egyes rovatai a filmről szóló diskurzus műfajai alapján szerveződnek. A Tanulmányokban főként filmelemző, -elméleti és -történeti írásokat lehet olvasni, a rovat némiképp elkülönülő alosztálya pedig a Kitekintő, amely tájékoztatást kíván nyújtani a filmhez kapcsolódó társművészetek és -tudományok területén. A Taní-tani rovattal az általános iskolai és középiskolai tanárok munkáját szeretnénk segíteni a tanításban is felhasználható filmelemzések és képanyagok közzétételével. A Diákmunka című rovatban az Apertúra azon célkitűzése konkretizálódik, hogy helyet adjon azoknak a (fiatal) szerzőknek, egyetemi hallgatóknak, akiknek még nem volt lehetőségük munkáikat a tudományos közösség nyilvánosságára hozni. A Recenziók filmes és vizuális tárgyú, magyar és idegen nyelvű könyvek kritikai bemutatását szolgálja, a Digitális pedig mindennek az új médiumokhoz igazodó változata: vizuális tematikájú elektronikus tartalmakat (online folyóiratok, honlapok, CD-ROMok, stb.) ismertet és ajánl az olvasóknak az egyre inkább elszaporodó e-kultúra áradatából. Végül a Csevegőben beszélgetni is lehet: a fórum témái között régi és új filmek egyaránt szerepelnek. </p>